Vigyázz Rám (Hun) Poem by Balint Nagy

Egyedül járunk, már veszett minden remény
Keresztutak mentén, előttünk szakadék
De mikor az élet felemészt
Nekem a jelened menedék

Ezért kérlek, vigyázz rám!
Ha kell, a fél világon át!
És majd néha gondolj rám!
Egy-két bús magányos órán

Nem vagyok igaz jó barát
S Még kevésbé főnyeremény
De lélekben ott leszek veled
Minden rögös útvesztő mentén

Ezért kérlek, vigyázz rám!
Ha kell, a fél világon át!
És majd néha gondolj rám!
Egy-két bús magányos órán

Nem érzem gyakran - tetteim öldöklő súlyát
Nem ismerhetem a kötelékünk majdanát
De itt most egy vers, kérlek „vedd el",
És sosem leszel egyedül már