Karóval Jöttél, Poem by Attila Jozsef

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal ko'be mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fu'zött?
Bujdokoltál ? Vajjon ki u'zött?
Gyo'zd, ami volt, ha ugyan gyo'zöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva
örülj, ha jut tüzelo'fára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.